Molnár Melinda vagyok, Aradról származom és jelenleg is itt élek. Nemrégiben végeztem a Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézet magyar tagozatán, Kolozsváron és most itthon próbálok szerencsét. Egy tangós tánc csoportnak foglalkozom a Facebook oldalával, illetve olyan szervezeteknél önkénteskedem, ahol a kultúra fenntartásával foglalkoznak.
Mindig is szerettem a színházat és egy alkalommal elvittek minket, a diáktársaink előadására, ahol két nagyon jó darabot láttam. Az előadás után megtudtam, hogy bárki a sulinkból csatlakozhat a csapathoz, így vettem a bátorságot odamentem a rendezőhöz és megkérdeztem, hogy jöhetek-e én is. A következő próbán már jelen is voltam. Így lettem az aradi Kölcsey Diákszínjátszó csapat tagja. Összesen 4 évig dolgoztunk együtt, majd sajnos rendező hiány miatt megszűnt a társulat.
Mindig nagyon jó érzés visszaemlékezni a régi szép időkre, amikor még csöpp gyerekek voltunk mind és az egész színjátszást egy játéknak fogtuk fel, hiszen mindenki még csak 6-7. osztályos volt akkoriban. Ezért nagyon könnyen összeszoktunk, sőt idővel olyanok lettünk mint egy nagy család. A próbák voltak a legjobbak, ott mindenki úgy érezte, hogy önmaga lehet és, amit beléptünk a színházba minden problémát kint hagytunk az ajtón és helyettük sok-sok nevetéssel és kihívásokkal néztünk szemben, amiket a szerepek és a bakik nyújtottak.
Annyira erősé vált a csapat, hogy 4 évig szinte ugyanazok voltunk a társulatban és miután megszűnt és mindenki elkezdte a saját kis életét suli után, továbbra is tartottuk egymással a kapcsolatot és, ha úgy alakul, hogy mindenki itthon van, akkor találkozunk és nosztalgiázunk egyet.
A legjobb az egészben az volt, hogy ahogy nőttünk és okosodtunk már nem csak arról szólt az egész, hogy bemagolunk szövegeket és eljátsszuk, amit kell, hanem saját darabokat alkotunk együtt saját szöveggel. A kedvenc darabunk, amit én nagyon szerettem játszani az a “Jelenetek egy hős szerelmes életéből” volt, ami egy néma filmhez hasonlított, hiszen csak mozgással és gesztikulálással kommunikáltunk egymással és a közönséggel. Én ebben a darabban egy dívát játszottam, aki egyik volt a hős szerelmes randevú partnerei közül és nagyon élveztem az egészet, hiszen szeretem ezt a fajta műfajt és a régi időket is a szép hatalmas ruhákkal. E mellett volt még egy csomó szerepem, hol terhes falusi nőt játszottam sok- sok gyerekkel, hol menyasszonyt, hol bohócot, hol pedig sorozat szereplőt.
Végeredményben azt tudom mondani, hogy nekem ezek az évek voltak a legmeghatározóbbak az életemben, innen tanultam meg beszélni emberek előtt, legyőzni az izgulásom és megtanultam rögtönözni, csapatban dolgozni. És persze azóta a kultúra fontos szerepet játszik az életemben. Én mindenkinek meleg szívvel ajánlom, hogy tartozzon egy ilyen csoporthoz, hiszen egy halom jó dolgot tudunk tanulni egy ilyen helyen, levetkőzhetjük gátlásainkat és nem utolsó sorban részesei lehetünk egy fantasztikus közösségnek, ami tele van csomó meglepetéssel.
