Márton Emőke-Katinka vagyok, Erdőszentgyörgyön születtem és végeztem tanulmányaimat érettségiig, ezt követően a Marosvásárhelyi Sapientia EMTE Szociálpedagógia szakán diplomáztam, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen nyertem felvételt, ahol szakmai szintű barátságba kerültem a színművészettel. Az ott szerzett tudást és tapasztalalot igyekszem jelenleg is gyarapítani a marosvásárhelyi Spectrum Színházban. Azonban fontosnak tartom elmondani, hogy ma nem lennék a színészi pályán, ha nem teszik fel a kérdést, még a középiskolás korszakom kezdetén - szeretnék-e színjátszós lenni? Kissé bátortalanul ugyan, de annál nagyobb örömmel válaszoltam és lettem az Erdőszentgyörgyi Bodor Péter Színjátszócsoport tagja. Sok szép élményben és évről-évre egyre profibb tapasztalatszerzésben volt részem, hiszen színjátszó csoportunk a magyarorszái Celldömölki Soltis Lajos Színházzall is együtt működött, melynek színészei, rendezői komoly szakmai tudást igyekeztek átadni.
Csoportunk által nyaranta megszervezett kőrispataki színjátszó táboraiban vagy a novemberi erdőszentgyörgyi Szinpad fesztiválokon erdélyi és magyarországi színjátszósokkal cserélhettünk tapasztalatokat. A szakmai zsűri értékelése jelentős visszajelzést adott munkánk eredményeire, de ugyanúgy fontosnak bizonyultak az előadásaink turnéztatásai is, ahol a helybéli közönség lelkesen fogadott. Ez mindig egy pluszt jelentett, legalábbis számomra, hiszen a különböző helységek lakosainak vegyes összetétele és a színházra való ráhangolódásuk izgalmas hangulatot árasztott a színpad még el nem húzott függönyei mögé; vagy az előadások közbeni hangosabb megjegyzések, a tapsrend utáni megvendégeléseink mind-mind hozzátartoztak a színjátszós élmények finom megfűszerezéséhez. Olyan előadásokat juttattunk el szűkebb és szélesebb körű közönségünkhöz, mint Tamási Áron Énekes madarát, Hans Sachs vásári komédiáit, Rejtő Jenő Aki mer az nyer, vagy az Egy görbe éjszaka című vígjátékait, Karinthy A nagy ékszerész c. komédiáját. Nem utolsó sorban a szép emlékű, kedves barátunk, Solténszky Tibor által megrendezett Machiavelli Mandragóráját játszhattuk együtt a Soltis Lajos színház színészeivel. Ez utóbbi előadásunk alkalmával nyílt meg a lehetőség profi színészekkel dolgozni. Ebben a próbafolyamatban vált tudatosabbá számomra az alkotói munka (szakmai) felépítése, hogyan kell bemelegíteni, mit jelent próbán igazán jelen lenni (fizikai-lelki-mentális szinten), a munka és egymás iránti koncentrációnk, tiszteletadás fejlesztése, a szereppel, a szöveggel, az előadással való mélyebb foglalkozás. Ezek a szempontok egyébként a táborozások tematikáiban is benne foglaltak, csak egy más megközelítésben, különböző kiscsoportokban és időintervallumokban lettek kibontva.
Szerintem ekkor, elsősorban a nyári táborokban, minden résztvevő csoporton belül s mint egyén is sokat fejlődött, hiszen egy-egy ilyen találkozás személyközi kapcsolatok kibontakoztatásában is jó táptalajnak bizonyulhat. Nem beszélve arról, hogy életreszóló barátságok is köttetnek, vagy akár szoros szakmai kapcsolatok kezdenek kialakulni, amelyet majd a színjátszós fesztiválok erősítenek meg, és a legtöbb esetben ösztönzik a műkedvelőt, hogy érdemes ezt az utat járnia, sőt mi több, ha majd eljött az ideje, vegye csak nyugodtan a bátorságot és jelentkezzen a színművészeti iskola felvételi bizottsága előtt. Szóval, ha még hasonló szerencsében járó műkedvelő gyerekekkel találkozom, szinte bizton állítom, hogy majd őket sem kerüli el a színház világának varázslatos fertőzése, és csak idő, illetve kitartás kérdése, hogy mikor adja a fejét nyakastul - de magát inkább testestől-lelkestől - ennek az egész embert kívánó és igénybe vevő gyönyörű pályának.
Hálával és szeretettel gondolok színjátszócsoportunk vezetőjére, Kovrig Magdolna tanárnőre, aki hosszú évtizedek óta töretlenül, fáradtságos munkával, példát mutatva bátorít gyereket, fiatalt és felnőttet egyaránt arra, hogy érdemes kultúránkat színjátszással gazdagítani. Az ő nevével szorosan egybeforr az erdőszentgyörgyi műkedvelő színjátszás múltja, jelene és reméljük még sokáig jövője is. Volt színjátszós társaimnak is köszönöm a barátságukat, és hogy annak idején befogadtak. Köszönöm Nagy Gábornak, a Soltis Lajos Színház vezetőjének, hogy megismerhettem, szakmai és baráti érdeklődése utamat találkozásunk óta kíséri, valamint a színház további kollégáinak is a sok közös élményt, tanulást. Néhai Solténszky Tiborra pedig szeretettel emlékezve köszönöm munkáját és támogatását. Első sorban ezek az emberek segítettek a személyiségfejlődésem fontos állomásaiban. Nélkülük a pályaválasztásom valószínű, másfelé orientálódott volna. Örülök, hogy így történt.
