Péntek Bori vagyok, Sárvásárról származom, egy kis faluból, Kolozsvártól 50 kilométerre. 15 évesen költöztem Kolozsvárra, ahol a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban kezdtem tanulni. Egyetemi éveimet is itt töltöttem: Európai tanulmányok alapképzést, valamint Konfliktuskezelés és projekt menedzsment mesterszakot végeztem. Jelenleg a non-profit szférában dolgozom, elvileg projekt menedzserként, gyakorlatilag mindenesként, pályázatírástól és fundraisingtől kezdve alapvető adminisztrációs feladatokig mindennel foglalkozom.
Solymosi Zsolt, akkori vallástanár, jelenlegi aligazgató kezdeményezésére kezdtem színjátszó körre járni, még kilencedik osztályban. Nagyjából két év volt a színjátszó körös tapasztalatom, ez idő alatt két színdaraban szerepeltem: a Quo Vadis című előadásban, valamint a Hay János által írt Gézagyerek című darabban.
Ki volt a vezetőtök? Hogyan emlékszel vissza rá?
A vezetőinkre, Solymosi Zsoltra és Kocsis Tündére mindig örömmel gondolok vissza és, bár ritkán, de most is tartjuk a kapcsolatot. Sikerült egy összetartó csapatot kialakítaniuk és ami még fontosabb, nem hajszoltak túl, rávezettek arra, hogyan dolgozzunk kitartóan és mindig jó hangulatot biztosítottak. Remek volt velük dolgozni!
Mi az, amit még ma is felhasználsz az ott szerzett tapasztalatok közül?
Nagyon sokat tanultam arról, hogyan kell közönség előtt beszélni, érzem a pozitív hatást a jelenlegi munkámban is. A másik legjobb, leghasznosabb tapasztalat a csapatmunkával kapcsolatos. A közös erőfeszítések és a pozitív motiváció nagyon fontos volt akkor is, és most is az, amikor csapatot koordinálok. Voltaképpen most is hasznosítom a színjátszókörös tapasztalataimat.
Mit tanácsolsz azoknak, akik most gondolkoznak azon, hogy csatlakozzanak egy ilyen csoporthoz?
Nemcsak azért ajánlom mindenkinek, hogy részt vegyen ilyen kezdeményezésekben, mert életre szóló élmény, mert színjátszást akar tanulni, vagy mert tehetséges. Inkább azért, mert ez remek módja annak, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, kitartást és csapatmunkát tanuljunk és az sem árt, ha gyakoroljuk azt, hogy emberek előtt beszéljünk. Nekem mindez sokat segített és most nagyon hiányzik.
