Polacsek Péter vagyok, Kolozsváron születtem 1993. december 29-én. Középiskolai tanulmányaimat a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban fejeztem be, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem Újságírás szakán végeztem az alapképzést. Az egyetem alatt újságíróként dolgoztam a Szabadság és a KMDSZ által kiadott Campus diákújság és diákportálnál. Ezután az Igen, tessék! mozgalom alkalmazott fordítói munkakörben, majd többedmagammal megalapítottam a Diversity Advertising reklámügynökséget, melynek ma is ügyvezetője vagyok. Kommunikációs projektekkel foglalkozunk, többek között a 2017-ben indult VIBE Fesztivál teljes kommunikációját hozzánk szervezték ki. Ezen kívül arculattervezéssel, weboldalkészítéssel és közösségi média reklámokkal foglalkozunk, 2018 januárjától pedig az Igen, tessék! havilap munkáját is segítjük.
Kilencedikes koromban kerültem be a JZSUK színjátszó körébe, első előadásként a Quo Vadis-t adtuk elő (részlet). A középiskola alatt az volt a célom, hogy az iskola által kínált extrakurrikurális tevékenységekent kipróbáljam. A színjátszó kör is egy ilyen része volt az életemnek, de a négy év alatt úgy érzem, hogy társaimmal együtt többet sikerült kihoznunk belőle, mint egy egyszerű iskolai színjátszócsoport.
Milyen szerepeket játszódtál? Melyik volt a kedvenced?
Három előadást dolgoztunk ki. A Quo Vadisban mellékszereplőként, gitárosként kerültem a csapatba, Moliére Képzelt betegében (részlet) már bonyodalmat okozó szereplőként, a képzelt beteg lányának udvarlójaként jelentem meg. Az utolsó darabban, Háy János Gézagyerekében (részlet) pedig már főszerepet játszhattam. Természetesen ez volt a kedvencem, akkori életemnek legjelentősebb megvalósításaként tekintettem erre a szerepre. Azóta eltelt már hét év, de most is úgy gondolom, hogy jelentősen hozzátett ez a darab a további életemhez. Hatszor vagy hétszer is előadtuk, háromszor a Kolozsvári Magyar Napok keretén belül. A későbbiekben pedig volt olyan, hogy csoporttársak, vagy később megismert emberek felismertek a Gézagyerek szerepe miatt. Sokat gondolkodtam azon, hogy színművészetre kellett volna jelentkeznem, de úgy gondolom, hogy jól döntöttem, hiszen az itt szerzett tapasztalatokat más téren is fel tudom használni.
Mi az, amit még ma is felhasználsz az ott szerzett tapasztalatok közül?
Magabiztosság és közönség előtti megnyilvánulás. Munkámnak egy fontos része abból áll, hogy emberek előtt előadást kell tartanom, be kell mutassam a projektet, illetve meg kell győznöm őket arról, hogy jó az, amit csinálok. Ennek a “skill”-nek egy jelentős részét a színjátszókörben szereztem. Bár a négy év színjátszó kör után nem lett belőlem színész, az itt tapasztalt munkafolyamatot, csapatmunkát sikerült továbbvinnem és más doméniumokban implementálnom.
Mit tanácsolsz azoknak, akik most gondolkoznak azon, hogy csatlakozzanak egy ilyen csoporthoz?
Nincs miért ezen gondolkodni, ha biztos vagy benne, hogy nem leszel színész, akkor is olyan dolgokat tud kihozni belőled a színjátszás, melyeket az iskola más formában nem tud megadni. Volt olyan csoporttársam, aki az osztály legvisszahúzódóbb tagja volt, a színjátszó kör hatására megnyílt és pozitív kisugárzásával rengeteg barátra tett szert. Ezen kívül a már említett magabiztosság és közönség előtti megnyilvánulás szerintem minden munkakörben fontos. Még informatikusként is, hiszen a megírt programrészletet néha el kell magyarázni másoknak vagy konferenciákon el kell tudni adni a legújabb alkalmazást.
Mit tanácsolsz azoknak, akik már színjátszók?
Keep up the good work. :)
